2011. november 30., szerda

Részletek - Állati vidámpark


Olvassátok szertetettel az alábbi mese-részletet!


Bendegúznak egy zsákra való plüssállata volt. Három közülük nagyon közel állt a szívéhez: Kardfogú, a tigris, Kacskaringó, a kígyó, és Morcogó, a mormota. Rengeteget játszott velük. A három állat egy délután mégis fellázadt.
- Unjuk már a banánt! - panaszolta Kardfogú.
- Elegünk van! - erősítette meg Morcogó.
- Ugyan miből? Olyan jó dolgotok van, hogy a többiek mind irigyelnek titeket! - nézett rájuk furcsán a kisfiú. Nem értette, mi bajuk van.
- Ez igaz, te nagyon jó vagy hozzánk; vonatozni viszel minket a hegyekbe, vendégségbe járunk Barbihoz és Kenhez, sokat dalolászunk Micimackóékkal, de mi most valami újra vágyunk - sziszegte Kacskaringó.
- Valami izgalmasra!
- Valami vérpezsdítőre! - tromfolt rá a tigris.
- És mégis mi lenne az? – kérdezte Bendegúz.
- Azt gondoltuk, te majd biztos kitalálsz valamit.

A gazdi egész este törte a fejét, vajon miféle szórakozással dobhatná fel állatkái hangulatát. Addig-addig gondolkodott, mígnem nagyszerű ötlete támadt. „Ettől aztán égnek áll majd minden egyes szőrszálatok!”

Másnap korán reggel - Sári-anyu éppen szokásos, szombat délelőtti bevásárló körútját rótta, Samu-apu pedig a szobájában dolgozott - Bendegúz riadót fújt plüssállatainak.
- Na, barátocskáim, ma olyan élményben lesz részetek, amilyenben még sosem! - jósolta Bendegúz. - Irány a fürdőszoba!
- A fürdőszobaaaa? - kérdezték mindhárman egyszerre, de azért követték Bendegúzt.
- Zsupsz, ugorjatok be a mosógépbe! Ez lesz ám a ringlispíl! Vigyázzatok, nehogy nagyon elszédüljetek!

Az állatok szép sorban bemásztak a gépbe, elől a tigris, utána a mormota, és végül a kígyó.
- Ha valaki rosszul lenne, kopogjatok, akkor leállítom a gépet! - figyelmeztette őket Bendegúz.
Rájuk csukta a mosógép fedelét, kiválasztott egy teljes mosóprogramot, centrifugálással együtt, és megnyomta az indító gombot.

„Jó szórakozást!” A gép elindult, a dob pörgött, először lassan, aztán gyorsan, egyre gyorsabban és gyorsabban. Bendegúz már csak a körbe-körbe száguldó fejeket látta, az állatok végtagjai összegabalyodtak. A kisfiú remélte, hogy barátai élvezik a nem mindennapi körhintát, és hogy nem lesz semmi bajuk. A centrifuga, ha lehet, még gyorsabban pörgette Kardfogúékat, ide-oda dobálva őket. Az utolsó szakasz, a szárítás pedig újra szalonképessé varázsolta őket.

Bendegúz a program lejártával kikapcsolta a gépet, és kinyitotta az ajtaját.
- Óóóó, csudajó! - kiabált Kardfogú.
- Szédüüülök - golyóztak körbe-körbe Kacskaringó szemei.
- Ejha, szebbek és tisztábbak vagytok, mint új korotokban! Csakúgy csillog a szőrötök! - hahotázott Bendegúz.
- Hát, ez fantasztikus volt!
- Fergeteges!
- Észveszejtő! - Kardfogú, Kacskaringó és Morcogó teljes extázisban voltak. Megdicsérték gazdájuk leleményességét, és kikönyörögtek egy másnapi menetet is.

Bendegúz boldog volt, ellenállása hiábavaló lett volna. Ettől kezdve az állatok minden délután a mosógépben hancúroztak. Egészen addig, míg egy nap, Bendegúz édesanyja észre nem vette, hogy mi történt. Sári-anyu nagyon megharagudott.
- Hogy képzeled ezt kisfiam? Hogy tudtál ilyen bolondságot kitalálni?
- Én csak szórakoztatni szerettem volna a barátaimat - védekezett Bendegúz.
- A mosógép nem erre való, fiam - mérgelődött Sári-anyu. - A mosógép nem játékszer! Van épp elég játékod! Meg ne lássam még egyszer, hogy a mosógéppel játszotok!

Bendegúz lehorgasztott fejjel tűrte a fejmosást.
- Hallottátok, ennek a mókának vége! De ne szomorkodjatok, majd csak kitalálunk valamit! - vigasztalta Kacskaringóékat a kis gézengúz.

...

Ha kíváncsiak vagytok, hogy mit talált ki Cirip és Bendegúz a plüssállatkák szórakoztatására, olvassátok el a mesekönyvet! :-)

2011. november 21., hétfő

Részletek az első meséből - A találkozás


Ízelítő a mesekönyv első meséjéből:


... Az újonnan kiszemelt kisfiút Bendegúznak hívták, Gézengúz Bendegúznak. Persze ez azért nem feltétlenül azt jelenti, hogy ő tényleg gézengúz volt, hiszen mennyi magas Kiss Katalin szaladgál az utcákon, és a Szabó Dórák sem éppen mind varrónők. Este, vacsora után, Bendegúz éppen a hátizsákjába rakta a másnapi tornafelszerelést, amikor a zsák belső zsebe felől valamiféle motoszkálást hallott. Odahajolt, hogy közelebbről is szemügyre vehesse ezt a zizegő, izgő-mozgó izét. „Mi a csuda ez? Egy tücsök?! Egy bogár?! Hogy került ez a hátizsákomba?”

- Szevasz! - üdvözölte őt Cirip.

„Jézus Mária, egy beszélő tücsök!” - és Bendegúz ijedtében messzire dobta a hátizsákot. „Mi van velem? Rémeket látok?” Megdörzsölte a szemét, belecsípett a karjába. „Nem, nem álmodom” - és valóban, ott állt előtte a beszélő tücsök, hátra simuló szárnyaival, nagy, dülledt szemeivel.

- Uramisten, hát te hogy kerülsz ide? – kérdezte, mikor végre meg tudott szólalni.
- Szia! - nyújtotta csápját a bogár. - Cirip vagyok. Abraka Cirip.
- És hogy-hogy tudsz beszélni? Mármint a mi nyelvünkön.
- Elvégeztem az Okos Állatok Akadémiáját. A szüleim tehetségesnek tartottak, azt mondták még sokra viszem. Így hát beírattak a professzorképzőbe. Ott tanultam meg mindenféle okosságot: játszómesterséget, mesemondást, varázslást.

A kisfiúnak kezdett tetszeni a dolog.
- És mit keresel itt, az én zsákomban? Ennivalót? Éhes vagy?
- Ó, nem, dehogyis! Hozzád jöttem. Kifejezetten hozzád – felelte a kis tücsök.
- Hozzám? Ugyan minek? – csodálkozott Bendegúz.
- Hogy összebarátkozzunk! Arra gondoltam, kis időre nálad laknék, és elkísérnélek mindenhová.

Bendegúznak tátva maradt a szája. Ami sok, az sok! Nem elég, hogy egy beszélő tücsök virgonckodik a szobájában, de még tolakodó is.
- Ó, ne, ne gondold, hogy rámenős vagyok! Meglátod, nagyon jól fogunk szórakozni. Ha nem, hát szólsz, és én már megyek is. Nincs vesztenivalód. Eddig még senkinek sem volt panasza rám, sőt! - ciripelte a tücsök.
- Ezt hogy érted? Hogy-hogy senkinek? Másoknál is voltál már?
- Igen, éppen tegnap váltam meg Király Kornéléktól. Úgy megkedveltek, alig akartak elengedni. De ott már nem volt rám szükség.
- És most miért éppen engem választottál? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Megtetszett a dinós pizsid - felelte a tücsök.
- Hogyan? - értetlenkedett Bendegúz.
- Ma reggel ott voltam az oviban, és körülnéztem. Téged választottalak….

Nyereményjáték a tücsökkel a Facebookon!

Ahogy ígértük, elidítottuk első nyereményjátékunkat - elsőként a Facebookon. Hogy Tiétek lehessen AbrakaCirip furfangjai dedikált példánya és egy csodaszép meglepetés ajándék, három próbát kell kiállnotok! Lássuk csak mik is ezek:

- oszd meg ezt az albumot ismerőseiddel!
- lájkold a Pozsonyi Pagony Facebook oldalát!
- lájkold az Abraka Cirip Facebook oldalt!

Ha kiálltad a három próbát részt veszel a sorsolásunkon!
Játékunk 2011.11.21-2011.11.27. 00:00-ig tart. Sorsolás és eredményhírdetés 2011.11.28-án hétfőn 20:00-kor.

2011. november 14., hétfő

A kezdetek


Hogyan is kezdődött?

Sokan kérdeztétek, hogy hogyan csöppentem ebbe a világba, honnan jött az ötlet, az ambíció, hogy közgazdász létemre könyvet, mesekönyvet írjak?
Elég hihetetlenül hangzik, de egyszer csak leültem a gép elé, és elkezdtem meséket írni. Csak így, egyszerűen, minden előzmény, minden megfontolás nélkül. Olyan sebességgel buggyantak ki belőlem a mesék, hogy magam is meglepődtem. Azelőtt soha nem vetettem papírra semmilyen történetet, naplót sem vezettem, mert úgy éreztem, ha valamit leírok, az túlságosan végleges.


Azért valami csak kellett ahhoz, hogy éppen most, és éppen meséket kezdjek írni. Talán:



  • a kisfiammal együtt töltött nappalok és éjszakák

  • az a lelkileg békés, szellemileg friss állapot, ami a 3 év „kismama” időszak alatt osztályrészül jutott nekem, távol a mellettem rohanó világ zajától

  • régóta felgyülemlett élmények, ösztönök

  • genetikai kódoltság: édesapám talán még általános felső tagozatában is minden este mesét mondott nekünk, amolyan régi nagy mesemondó módjára, csattanókkal és félelmetes hangutánzásokkal (ha fújt a szél, és zörögtek a fák levelei, mi szabályosan meg voltunk rémülve, hogy a következő pillanatban ki fog előugrani a sűrű, sötét erdőből)

Elsőként néhány rövidke, kedves, amolyan ’archaikusnak’ mondható (ezt nem én találtam ki, hozzáértő kritikusok fémjelezték így a meséket) állatmese penderült a papírra. Lehet, hogy egyszer majd belőlük is lesz valamiféle kis könyvecske. Aztán, hogy kicsit mederbe tereljem az írogatást, gondoltam, milyen jó móka lenne pályázatokra elküldeni a meséket. Később, nagy megdöbbenésemre kiderült, hogy ezt nemcsak én gondolom így, hiszen egy-egy amatőr írópályázatra sokszor 5-600 pályamű is érkezik. Nem véletlen, lelkes alkotó a magyar!

A pályázatírás több okból is jó ötletnek bizonyult, egyrészt sok pozitív visszajelzést kaptam, másrészt egy picit bekerültem a gyermekirodalmi vérkeringésbe, és nem utolsósorban az egyik pályázat összehozott Miklóssal, akinek személyében egy hihetetlen tehetséges és eredeti grafikust (ez nemcsak az én véleményem, hanem a szakmáé is, szerencsére) is. Ő öntötte ”hús-vér” alakba az általam megálmodott Abraka Cirip és Gézengúz Bendegúz figuráját :-)








Bepillantás a könyvbe


 
 
 
 
 

Ízelítőnek álljon itt néhány illusztráció az Akadémiát végzett Abraka Cirip és a kis Bendegúz 3. közös kalandjából.
A tücsök, Bendegúz és mi is nagyon izgatottak vagyunk, és reméljük tetszeni fognak Nektek! :)

2011. november 12., szombat


A tartalomjegyzék is gondos kidolgozást kapott. Hamarosan néhány képet is közzéteszünk a mesékből, illetve megismerkedhettek velünk, alkotókkal is.
A közös munka pillanatai, a módosítások és a vázlatok is megtekinthetők lesznek idővel, ha kíváncsi vagy a könyv születésének háttértörténetére, kövesd blogunkat továbbra is!

Abraka Cirip megérkezett!




A munkával töltött gyönyörű nyári napok és hosszú őszi egyeztetések után végre megérkezett a "gyümölcs" a nyomdából!
Hála a Semmelweis Kiadó és az alkotók közös törekvésének, hogy egy igazán minőségi termék szülessék, illetve a Gyomai-Kner Nyomda türelmének és szakértelmének, egy nagyon szép kötésű kiadványt vehettünk kezünkbe.
A könyv keménytáblás, a belív felületén enyhén színezett, meleg árnyalatú testes papírra lett nyomtatva,a színek pedig még szebbek, mint a terveken!