Részletek az első meséből - A találkozás

Ízelítő a mesekönyv első meséjéből:

... Az újonnan kiszemelt kisfiút Bendegúznak hívták, Gézengúz Bendegúznak. Persze ez azért nem feltétlenül azt jelenti, hogy ő tényleg gézengúz volt, hiszen mennyi magas Kiss Katalin szaladgál az utcákon, és a Szabó Dórák sem éppen mind varrónők. Este, vacsora után, Bendegúz éppen a hátizsákjába rakta a másnapi tornafelszerelést, amikor a zsák belső zsebe felől valamiféle motoszkálást hallott. Odahajolt, hogy közelebbről is szemügyre vehesse ezt a zizegő, izgő-mozgó izét. „Mi a csuda ez? Egy tücsök?! Egy bogár?! Hogy került ez a hátizsákomba?”

- Szevasz! - üdvözölte őt Cirip.

„Jézus Mária, egy beszélő tücsök!” - és Bendegúz ijedtében messzire dobta a hátizsákot. „Mi van velem? Rémeket látok?” Megdörzsölte a szemét, belecsípett a karjába. „Nem, nem álmodom” - és valóban, ott állt előtte a beszélő tücsök, hátra simuló szárnyaival, nagy, dülledt szemeivel.

- Uramisten, hát te hogy kerülsz ide? – kérdezte, mikor végre meg tudott szólalni.
- Szia! - nyújtotta csápját a bogár. - Cirip vagyok. Abraka Cirip.
- És hogy-hogy tudsz beszélni? Mármint a mi nyelvünkön.
- Elvégeztem az Okos Állatok Akadémiáját. A szüleim tehetségesnek tartottak, azt mondták még sokra viszem. Így hát beírattak a professzorképzőbe. Ott tanultam meg mindenféle okosságot: játszómesterséget, mesemondást, varázslást.

A kisfiúnak kezdett tetszeni a dolog.
- És mit keresel itt, az én zsákomban? Ennivalót? Éhes vagy?
- Ó, nem, dehogyis! Hozzád jöttem. Kifejezetten hozzád – felelte a kis tücsök.
- Hozzám? Ugyan minek? – csodálkozott Bendegúz.
- Hogy összebarátkozzunk! Arra gondoltam, kis időre nálad laknék, és elkísérnélek mindenhová.

Bendegúznak tátva maradt a szája. Ami sok, az sok! Nem elég, hogy egy beszélő tücsök virgonckodik a szobájában, de még tolakodó is.
- Ó, ne, ne gondold, hogy rámenős vagyok! Meglátod, nagyon jól fogunk szórakozni. Ha nem, hát szólsz, és én már megyek is. Nincs vesztenivalód. Eddig még senkinek sem volt panasza rám, sőt! - ciripelte a tücsök.
- Ezt hogy érted? Hogy-hogy senkinek? Másoknál is voltál már?
- Igen, éppen tegnap váltam meg Király Kornéléktól. Úgy megkedveltek, alig akartak elengedni. De ott már nem volt rám szükség.
- És most miért éppen engem választottál? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Megtetszett a dinós pizsid - felelte a tücsök.
- Hogyan? - értetlenkedett Bendegúz.
- Ma reggel ott voltam az oviban, és körülnéztem. Téged választottalak….