Sokan kérdeztétek, hogy hogyan csöppentem ebbe a világba, honnan jött az ötlet, az ambíció, hogy közgazdász létemre könyvet, mesekönyvet írjak?
Elég hihetetlenül hangzik, de egyszer csak leültem a gép elé, és elkezdtem meséket írni. Csak így, egyszerűen, minden előzmény, minden megfontolás nélkül. Olyan sebességgel buggyantak ki belőlem a mesék, hogy magam is meglepődtem. Azelőtt soha nem vetettem papírra semmilyen történetet, naplót sem vezettem, mert úgy éreztem, ha valamit leírok, az túlságosan végleges.
Azért valami csak kellett ahhoz, hogy éppen most, és éppen meséket kezdjek írni. Talán:
- a kisfiammal együtt töltött nappalok és éjszakák
- az a lelkileg békés, szellemileg friss állapot, ami a 3 év „kismama” időszak alatt osztályrészül jutott nekem, távol a mellettem rohanó világ zajától
- régóta felgyülemlett élmények, ösztönök
- genetikai kódoltság: édesapám talán még általános felső tagozatában is minden este mesét mondott nekünk, amolyan régi nagy mesemondó módjára, csattanókkal és félelmetes hangutánzásokkal (ha fújt a szél, és zörögtek a fák levelei, mi szabályosan meg voltunk rémülve, hogy a következő pillanatban ki fog előugrani a sűrű, sötét erdőből)
Elsőként néhány rövidke, kedves, amolyan ’archaikusnak’ mondható (ezt nem én találtam ki, hozzáértő kritikusok fémjelezték így a meséket) állatmese penderült a papírra. Lehet, hogy egyszer majd belőlük is lesz valamiféle kis könyvecske. Aztán, hogy kicsit mederbe tereljem az írogatást, gondoltam, milyen jó móka lenne pályázatokra elküldeni a meséket. Később, nagy megdöbbenésemre kiderült, hogy ezt nemcsak én gondolom így, hiszen egy-egy amatőr írópályázatra sokszor 5-600 pályamű is érkezik. Nem véletlen, lelkes alkotó a magyar!
A pályázatírás több okból is jó ötletnek bizonyult, egyrészt sok pozitív visszajelzést kaptam, másrészt egy picit bekerültem a gyermekirodalmi vérkeringésbe, és nem utolsósorban az egyik pályázat összehozott Miklóssal, akinek személyében egy hihetetlen tehetséges és eredeti grafikust (ez nemcsak az én véleményem, hanem a szakmáé is, szerencsére) is. Ő öntötte ”hús-vér” alakba az általam megálmodott Abraka Cirip és Gézengúz Bendegúz figuráját :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése